Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aláírást gyűjtünk!

2012.03.11

  Aláírást gyűjtünk! 

 Áder János

elnök úrnak

Magyarország

 

Orbán Viktor

miniszterelnök úrnak

Magyarország

Kövér László

elnök úrnak

Magyarország Országgyűlése

Harrach Péter

frakcióvezető úrnak

Kereszténydemokrata Néppárt

Mesterházy Attila

frakcióvezető úrnak

Magyar Szocialista Párt

Vona Gábor

 frakcióvezető úrnak

JOBBIK Magyarországért Mozgalom

 

Jávor Benedek

frakcióvezető úrnak

Lehet Más a Politika

 

Rogán Antal

frakcióvezető úrnak

FIDESZ

 Molnár Csaba

ügyvezető alelnök úrnak

Demokratikus Koalíció

 

           

 

 

Minden, az érintett településeken lakó állampolgárt károsultnak tekintünk a széleskörű utóhatások miatt.

A mellékelt aláírásgyűjtő íveken szereplő a Torna-patak és környéke mentén lévő valamennyi vörös-iszap miatt kárt szenvedett, másodlagos kárt szenvedett és kárigényét elutasított polgárok segítséget kérve fordulnak Önökhöz, mint Magyarország közjogi méltóságaihoz és az Országgyűlés döntéseiben részt vevő parlamenti pártokhoz. Hitünk és bizalmunk van Önökben és úgy érezzük, hogy az Önök segítségére is szükség van ahhoz, hogy problémáink megoldásra találjanak.

 

Ezen emberek összefogva, és a petíciót aláírva remélik, hogy problémáikra megoldást találnak és a megszólított közjogi emberek között lesz, aki osztja véleményünket és segítő kezet nyújt az itt élő embereknek, akik itt kénytelenek élni, és nem tudjádnazdeni az életüketnokak máshol új otthonokban újrakezdeni az életüket.

 

Miniszterelnök Úr a katasztrófa másnapján kijelentette a mi fülünk hallatára, hogy itt nem lehet élni, innen el kell költöztetni az embereket. Ahhoz képest még mindig itt élünk, és sokan szeretnénk továbbra is itt élni, mivel ez szűkebb szülőföldünk, és a mostani és az elkövetkezendő időben más lehetőséget nem látunk, de szeretnénk, ha a körülményeink méltóak lennének az Emberhez.

 Segítséget kérünk!

 Az úgynevezett „másodlagos károk” rendezésére hozott BM. rendelet célelőirányzatai között a kármentesítés során okozott károk megtérítésére található előirányzatok nagyon pongyola fogalmazásban kerültek lefektetésre. A kárigény beadási határ ideje jóval a kármentesítési tevékenység befejezése előtt lejárt. A kárigény bejelentésről a lakosság csak nagyon felületesen és az embereket nem értesítve került sor. A bejelentett kárigényeket felületesen, a fölméréseket találomra végezték. Vannak olyanok, akik káreset felmérés nélkül is kaptak kártérítést, de nagytöbbségük a felmérés ellenére is elutasításra került. Az elutasításban polgári peres eljárás indítását javasolják a károkozóval szemben. Eddig még nincs károkozó megnevezve, és a törvényeinket figyelembe véve lehet, hogy előbb elévül a bűntett, mint a felelősség megállapításra kerülne. A másodlagos és kármentesítés miatt keletkezett károk károkozója nagyon áttételes, nem megállapítható, mivel csak a fővállalkozó „MECSEKÉRC Zrt” található meg. Levelezésében pedig név nélkül hivatkozik alvállalkozóira, akiknek hivatalosan nem lehet a nyomukra bukkanni. Ezzel a fővállakozó minden felelősséget elhárít magáról. Ezt a káoszt kihasználva próbál mindenki kibújni a felelősségre vonás alól.

 

Mivel a vörösiszap tározása, ártalmatlanítása szakhatósági engedélyhez kötött, és folyamatos kontrollt igényel a szakhatóság oldaláról is, de mivel ezt az ombudsman vizsgálata és az Országgyűlési jelentés is megállapította, hogy a szakhatóságok nem együtt működve, hanem inkább egymás mellett, néha egymást akadályozva hozták a döntéseiket. Így vizsgálhatóvá válik, hogy a kontroll alapos volt-e, megfelelt-e a szakmai követelményeknek. Abban az esetben, ha a szakhatóság részéről hiányosság állapítható meg, akkor felmerülhet az állam felelőssége is a kérdésben. Ez szakértők bevonásával vizsgálható szakkérdés. Ha megállapítható a szakmai szabályok megszegése, abban az esetben az állam is helytállással tartozik. 

 

 A hivatalok a kárenyhítést egyszerűen lesöpörték az asztalukról, pedig ha az előbb említett tények beigazolódnak, akkor az állam nem kárenyhítést, hanem kártérítést köteles fizetni minden a térségben élő embernek, mivel ha mással nem az egészségünkel fizetünk pár ember hanyag és kapzsi magatartásáért.

 

A tározók rekultivációját szeretnénk, ha a legrövidebb határidőn belül elvégeznék, és az eddig keletkezett, akár visszafordíthatatlan egészségügyi hatásokkal járó szennyezés kivizsgálását és hosszabb idejű követését szeretnénk. A száraz technológia által keletkezett vörös-iszap elhelyezését közben a hatóságok megtiltották a vállalatnak, de szeretnénk tudni, hogy a napi termelés mellett keletkező vörös iszapot hol fogják tárolni ezek után? Követeljük, hogy az életünket érintő és életbevágóan érintő kérdésekről a térségben élőket tájékoztassák. Sajnos nagyon sok fontos kérdés csak néhány az itt élő emberek sorsát szívén viselő ember által jut el hozzánk.

 

A vörös-iszap még ma is része életünknek, a vörös por gyakran beteríti Kolontár bizonyos részeit és Devecserben sem ritka a porzás, sőt napi szinten szembesülünk azzal, hogy az egész térségben látható porfelhő nélkül is folyamatos a porzás. Félünk, mert nem tudjuk, milyen egészségügyi hatásai lesznek ennek az elkövetkezendő években és nem vagyunk megelégedve az erre irányuló vizsgálatokkal sem. Újabb információk szerint egy eleve a térségben régóta fennálló probléma az ajkai szén radioaktív és radon sugárzása, amelyet az erőműben elégetésével még koncentráltabban található a szürke salakban. A technológia szerint viszont ebből építették a tározók falát, és a IX.-es tározót ezzel takarták le. Szeretnénk, ha a porszennyeződés mellett a sugárzás mértékét is mérnék, mivel a világon bebizonyított tény, hogy a légúti megbetegedések 9 százaléka írható ennek a kárára.  Nincs megfelelő vizsgálat, sőt most már semmilyen vizsgálat nincs, nincs kimutatva, hogy a megbetegedések milyen arányban származnak a térségben a porzástól, pedig erről a betegek már rendelkeznek orvosi véleménnyel. Sajnos egyre újabb betegségek jelennek meg a térségben, amelyekre az orvosok magyarázatot keresnek, mivel olyanok a tünetek mintha az itt élő emberek folyamatosan, napi kapcsolatban lennének ólommal, higannyal és egyéb mérgező nehéz fémekkel.

  

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy mi itt élünk, mert itt kell, hogy éljünk. Kell, mert a mai napig ingatlanjaik értéke a töredékét sem éri el annak, ami a katasztrófa előtt volt, így elköltözni nem tudunk. Ígéretet kaptunk a katasztrófa első napjaiba, hogy az emiatt keletkezett plusz költségeket számunkra megtérítik (a lúg által tönkrement járműveink, a szerintünk felesleges kitelepítés és a titkolózás miatti útzárak, fölösleges kerülőutak miatt megtett plusz kilométerek és még sorolhatnánk). Ezek is mind a katasztrófa következményei, amire az emberek szeretnének megnyugtató megoldást. Sajnos a „károkozó majd megtéríti” válasz nem elfogadható, mert az állam az emberek összeadott pénzére rátette a kezét és nem arra a célra fordítja, amire azt az emberek szánták. Az itt élő emberek is beleszólhassanak a még mindig parkoló pályán lévő milliárdos nagyságrendű adománypénz ésszerű felhasználásába, és ne felsőbb utasításra határozzák meg hogy mi jó nekünk.

 
Kolontár 2012.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.